Hosszú lesz, de ha bringás, vonatos nyaralást tervezel, érdemes elolvasnod.
Szeretünk kirándulni a gyerekekkel, akik egyébként 3-an vannak, 2 nagyobb és egy pici, aki még gyereküléses. Szóval egy 5 személyes autó még éppen ideális a kirándulásainkhoz.
A két nagyobb már egy ideje rágta a fülemet, hogy valami kalandos nyaralást szeretnének… Rendben, ha kalandot akartok, akkor adok én nektek kalandot 🙂
Családi kupaktanács, majd megszavaztuk, irány a Balaton. Kempingbe, vonattal ,bringával, 2 napra…
Bringával még sosem vonatkoztunk, így gondos tervezést igényelt. Sok szempontot figyelembe véve a végső voksot a balatonfüredi kemping mellett tettük le. Nem olcsó, de vonattal jól megközelíthető, saját strandja van, a képek és beszámolók alapján szépnek, árnyékosnak és tisztának tűnik.
Mivel nagy család vagyunk, gondoltam mekkora király, szinte ingyen levisz a vonat. Valóban, ha nem viszel magaddal kerékpárt.
Odafelé a tekergő gyorsvonatot választottuk, mivel arra nem kell gyorsvonati pótdíjat fizetni, meg ugyebár nem sietünk annyira. Visszafelé mivel viszonylag későn szerettünk volna indulni és nem mertem kockáztatni, így a Kék hullám sebes vonatra esett a választás.
A Velencei-tó mellől indultunk íme a jegyárak:
Odaút 170 Ft/fő + 4 db kerékpár jegy (A legkisebb még gyerekülésben utazik, neki nem kell bringajegy, sőt jegy sem, mert ingyen utazik), összesen 2360 Ft. Visszafelé ezt az árat megdobta a helyjegy ami 5 főnek (itt a picinek is kötelező e helyjegy) 750 Ft plusz 400 Ft bringánként. Szóval az egész vonatköltség 6670 Ft.
Mivel tőlünk Balatonfüred 85 km-re van, így a családi autónk 7 l-es fogyasztásával 400 Ft-os üzemanyag árral számolva is 4800 Ft-ból kijöttünk volna. Arról nem beszélve, hogy sokkal több cuccot vihettünk volna, kényelmesebben. No de nem számít, hiszen a lényeg ebben a kaland…
Előkészületek
Két tinédzser lánnyal nem könnyű a nyaralás, hát még úgy, hogy minimális cuccot tudunk vinni a bringán. Voltak kompromisszumok, de végül felfértünk a 4 bringára. Mivel szeretünk kempingezni, így eléggé sok kemping cuccunk van, tehát ezzel kapcsolatban semmi költség sem volt.
Amiket vittünk magunkkal:
- 2db 2 személyes sátor
- 5db hálózsák
- 5db polifoam (Rövid vélemény: Túl öreg vagyok már ehhez)
- 2 gyékény sátrak elé
- 4db bringás oldaltáska a cuccoknak
- 3 hátizsák, szintén a cuccoknak
- a bringámon egy kis váz táska a telónak, iratoknak, jegyeknek
- feleségem bringáján lévő első kis kosár
Ami kellett még:
- KÁVÉ
- mindenkinek ruha,
- mindenkinek törölköző
- evőeszközök, poharak, tányérok
- A picinek valami játék
- kötél
- lakatok
- kábelkötöző, szigszalag mert ezek mindenre is jók
- a gumipók szintén…
No, ezeket kellett begyömöszölni a nem feltétlenül tágas táskáinkba. Arról nem is beszélve, hogy a bringákat fel is kell rakni a vonatra, de erről majd hamarosan..
Utazás
Az állomáson az aluljáróba lefelé egyszerű volt, mert akadálymentes, így gond nélkül lejutottunk, felfelé már macerásabb. Lift van, de bringát nem lehet berakni, így maradt a szkanderezés. Hát nem volt egyszerű, de felértünk. Itt figyelni kell arra, hogy hagyjunk időt magunknak a cipekedésre, szóval ne centizzük ki a vonatot.
Aki ismeri a Velencei-tó déli partján a vonat közlekedést, az tudja, hogy az új alacsony padlós vonatok közlekednek, szóval a vonatra simán a gyerekek is fel tudták tolni a bringákat. Viszont annak ellenére, hogy a MÁV úgy hirdeti, hogy 6 bringa elfér, hát meg kell, hogy mondjam, nem. Szóval talán ez volt az utazás legkényelmetlenebb része.
Székesfehérváron persze van egy átszállás, ott az aluljáróba le, majd fel, az összes bringát. Itt ugyan van lift amibe kényelmesen elfér a bringa, de akkora forgalom volt (bár direkt hétköznap mentünk), hogy kb. fél óra lett volna a liftezgetés a négy bringával. Ennyi időnk meg nem volt… Viszont ami jó volt, hogy az aluljáró lépcsőjének oldalán van egy vízelvezető rész, ahova betámasztva a bringát, kicsit megdöntve fel lehet tolni. Oldaltáskákkal, sátorral felmálházva, nem egyszerű, de mégis könnyebb mint kézben felcipelni.
Mint már írtam, odafelé a tekergő gyorsvonattal mentünk. Felkészültem és előtte a vonatösszeállítás oldalán megnéztem, hogy milyen kocsikkal közlekedik, így nem ért váratlanul, hogy a hagyományos régi postakocsikra kell felpakolni a bringákat. Ez annyit jelent, hogy közel váll magasságban van a kocsi szintje ahova fel kell adni a bringát.
Ekkor jött a meglepetés! A MÁV külön segítőket alkalmaz aki segít feltenni a bringákat, így pikk-pakk felrepültek a helyükre. Ez mindenképpen respect. A srác azt mondta, hogy mindegyik tekergőn ott vannak és segítenek. Ha ezt tudom, akkor visszafelé is tekergővel jövünk 🙂 Még indulás előtt nagy volt a vacillálás, hogy a táskákat rajta merjem-e hagyni a bringán, de otthon úgy döntöttünk, hogy a sátrak, hálózsákok fent maradnak, viszont a táskákat levesszük, a bringákat lelakatoljuk. No ez itt megfordult, mert a srác figyelt a cuccokra és mondta, hogy mivel senki más nem szállít bringát csak mi, így mást nem is fog odaengedni, csak minket… Ez így eléggé korrekt volt, sőt! Nagyon korrekt. Nem mondom, hogy nem kellett pólót cserélnem a lépcsőn való cipekedés után, de legalább a feleségemnek nem kellett birkóznia a bringákkal.
A vonatúton semmi extra sem volt, maximum annyi, hogy fülkés vonattal a gyerekek még sosem utaztak, amit nagyon élveztek. Nagyokat sóhajtoztak, hogy bárcsak nálunk is ilyen vonatok lennének. Bezzeg a mi időnkbe…
Megérkeztünk Balatonfüredre, ahol szintén meglepetés fogadott… Még egy segítő, aki segít levenni a vonatról a bringákat. Sőt a srác erősködött, hogy én ne vegyem le a bringákat, mert neki ez a dolga, ezért fizetik. Hát nem ellenkeztem. 🙂 Mire én leértem egy bringával, Ő addigra leszaladt (szó szerint szaladt) két bringával az aluljáróba, ahonnan már simán lépcsőzés nélkül tudtunk indulni.
No ezek miatt a lépések miatt nagy respect a MÁV-nak.
Megérkezés
Még indulás előtt megnéztem az útvonalat, 1.5 km tekerés meg sem kottyan egyikőnknek sem. Útközben megálltunk vizet venni, mivel azt csak annyit hoztunk magunkkal amennyi az útra szükséges, hogy ne kelljen egész úton magunkkal cipelnünk.
Egyébként eléggé könnyen, erőlködés nélkül sikerült odaérnünk, lévén, hogy szinte végig gurultunk a dombról lefelé (no majd visszafelé lesz kemény).
A kempingben viszonylag egyszerű volt a bejelentkezés. Elmondták, hogy hol verhetünk sátrat, fizetni hazafelé kell.
Amire figyelj, mert mi nem figyeltünk! A kempinget 12.00-ig el kell hagyni. No problem, hiszen van sima strand belépőjük is, gondoltam akkor kifizetjük, és az este 7 órási vonattal megyünk haza. Igen ám, de ez csak abban az esetben érvényes, hogyha a sátradat lebontod és elhagyod a szálláshelyet, majd visszamész a strandra. Vagyis a rengeteg cuccunkat nem tudtuk volna hova tenni… Amikor beláttam, hogy esélytelen bárhogyan is érvelni, inkább kifizettünk még egy éjszakát (ami egyébként nem sokkal több volt mint a napi strandbelépő). A fájó pont az volt, hogy mindkét éjszakára kifizettették az idegenforgalmi adót, annak ellenére, hogy nem töltöttük ott az éjszakát. No mindegy, ez nem rontotta el a nyaralásunkat.
Kemping árak
2 éjszakára 2 sátorral 2 felnőtt 2 gyerek szállásdíja 22360 Ft volt. Áramra nem volt szükségünk, így nem kértünk, bár ha szerettük volna esetleg a telefonunkat tölteni, akkor a nappali társalgóban volt rá ingyenesen lehetőség. Ha nem kellett volna kifizetni a 2 napi szállást, hanem a hazamenetelünk napjára megvettük volna a napi belépőt, akkor egyébként 17180 Ft lett volna. Mondjuk ha ezt előre tudjuk, akkor úgy veszünk vonatjegyet, hogy még egy éjszakát ott töltünk. De legalább most már ezt is tudjuk.
Kemping
Mivel mint már említettem szeretünk kempingezni, így jó néhány helyen megfordultunk. Volt ami eléggé tré volt, volt ami kiemelkedően jó. Ezek közé tartozik a balatonfüredi kemping is. Tiszták a mosdók, nem hullik szét a csap a kezedben, mindig volt meleg víz, van sok árnyék, nincs kikopva a fű, szóval teljesen meg voltunk elégedve a kempinggel mint felszereltség, mint pedig tisztaság szempontjából.
A gyerekek külön élvezték, hogy saját medence is volt a kempingben, mert a Balaton vize, nekünk a Velencei-tóhoz szokottaknak kissé hideg volt. Vagyis nem csak kissé… A medencét viszonylag kevesen használták, így nem volt akkora zsúfoltság mint a strandon, bőven jutott nekünk napozó ágy is – amit ingyenesen lehetett használni – és bőven volt hely is a medencében, hogy a gyerekek lubickoljanak.
A strand szintén kulturált, szép a fű, van bőven árnyék és pont 2019-ben újították fel nagyon igényesen térkövezett járdákkal. Ráadásul a vízicsúszda is ingyenesen használható. Egyébként az egyik csúszda a Balatonba a másik egy amolyan medencébe érkezik.
A strandon az árak még nekünk a velencei-tavi árakhoz szokottaknak is eléggé borsos volt. Lángos 1000-1200 Ft-tól, kis pizza 2500-3000 Ft, amerikai hot-dog 1000 Ft. Fagyi 300-350 / gombóc.
Balatonfüred
2019 elején a feleségemmel felfedeztük, hogy a Füreden, a Tagore sétányon van egy egész évben üzemelő Sushi Bár a Szezám Bisztró. Mivel a gyerekek még sosem kóstoltak még igazi profi által készített sushit,- mindig csak az enyémet -, így egyértelmű volt, hogy az érkezésünk napján mi lesz a vacsora. Nem csak mi, hanem a gyerekek is nagy sushi fanok, de örömmel konstatáltam, hogy azt mondták, hogy nem vesznek észre akkora különbséget az én sushim és a profi által elkészített között. Nyilván én igen, de akkor is jól esett 🙂
Aki Balatonfüreden jár annak szinte kötelező elem – a sushin kívül – a Tagore sétány és a móló. Igényesen meg van csinálva, bár mi egy szerdai napon voltunk, mégis rengetegen voltak a sétányon. No egy ilyen hely nagyon hiányzik a Velencei-tó partjáról. Van hova fejlődni.
Hazaút
Másnap egész napos fürdőzés, Balaton, nyaralás, majd sátorbontás, bringa málházás és indulás. Mint ahogy írtam, odafelé sima ügy volt a lejtőn legurulni a vasútállomásról, no ez az egész napos strandolás után visszafelé, dombnak felfelé, azért annyira nem esett jól.
Az állomáson szomorúan konstatáltam, hogy a Kék Hullámnál már nincsen sárga mellényes segítség, így egyedül szkanderoztam fel a bringákat a peronokhoz. (A srácok elmondása szerint az utolsó Tekergő gyorsvonattal mennek haza, vagyis, csak a Tekergőnél van segítség a felpakoláshoz). Szerencsére erre a vonatra lényegesen egyszerűbb volt felrakni a bringákat, csak a lépcsőn kellett felvinni és a Bringákkal egy kocsiba tudtunk ülni ahol közvetlen ráláttuk.
A fehérvári átszállás szintén ugyanannyira macerás volt, a kis piros alacsony padlóson szintén csak az volt az egy pozitívum, hogy nem kellett cipelni a bringákat.
Összességében jó kis kaland volt nekünk autóhoz szokott kempingezőknek. Nyilván a komfortzónánkon kívül esett a polifoamon való alvás, a szék és asztal hiánya, de azt gondolom, hogy a gyerekeknek is egy örök emlék marad életük első bringás nyaralása…